A Pantheon felfedezése

Sziasztok! Ez az útvonal a Pantheon felfedezésére van szentelve. Egykor a római istenek temploma volt, majd keresztény templommá alakították át. Ma Róma egyik leglátogatottabb helye. Sétálva a belsejében felfedezheted az építészetével kapcsolatos érdekességeket, a nagy kupolát, az ég felé nyitott oculust és a sok szimbólumot, amelyek kétezer év történetét mesélik el.

Üdvözöljük a Pantheonban

Üdvözöljük a Pantheonban, amely egy igazán különleges hely, közel 2000 éves történelemmel. Ön egyike az ókori Róma leghíresebb épületei előtt áll, amit olyan zseniálisan építettek meg, hogy még ma is lenyűgöz mindenkit. A "Pantheon" név a görögből származik és azt jelenti, hogy "minden isten temploma", mivel kezdetben az ókori Róma összes istenségének volt szentelve. Képzeljen el egy helyet, ahol Róma legfontosabb isteneinek, például Mars, Vénusz, Jupiter és sok más istenek szobrai találhatóak meg. A Pantheont Hadrianus császár építtette 118 és 125 között Krisztus után, de előtte már létezett egy másik templom, amelyet Marcus Agrippa építtetett. Az ő neve még ma is az épület tetejének egy részén olvasható! Az idők során ez a templom is megváltoztatta funkcióját: 609-ben Phókasz császár az épületet Bonifác pápa IV-nek adományozta, aki azt keresztény templommá alakította át, amelyet Máriának és a mártíroknak szenteltek. Az istenek szobrait eltávolították, és helyükön oltárokat és ereklyéket helyeztek el. Ezáltal keresztény templommá vált, és ez segítette abban, hogy szinte érintetlenül fennmaradjon napjainkig. Ennek az épületnek a különlegessége kétségtelenül a hatalmas kupolája közepén lévő lyukkal – amelyet oculusnak neveznek –, amely lehetővé teszi a fény beáramlását, egy igazán lenyűgöző légkört teremtve. Ennek a nyílásnak köszönhetően, aki belépett a Pantheonba, úgy érezhette, hogy egy szent helyen van, ahol a földi világ és az istenek világa találkozik.

Rotonda tér

A Rotonda téren találjuk magunkat, közvetlenül a Pantheon előtt. Mennyire gyönyörű ez a tér! Azért hívják így, mert a templom kör alakú, és innen remekül látható a homlokzat a nagy oszlopokkal. Régen a tér a mindennapi élet lüktető szíve volt. Ez a terület sokkal szűkebb volt, és tele volt a templomhoz épített házakkal. Aztán a Quattrocento idején egy pápa úgy döntött, hogy felszabadítja a teret, hogy a Pantheon jobban megcsodálható legyen, pontosan úgy, ahogy most látjátok. A tér közepén egy nagyon régi szökőkút található, amelyet Giacomo Della Porta készített 1575-ben, majd Luigi Amici módosított. Közvetlenül a szökőkút felett egy obeliszk látható. Tudjátok, mik is azok az obeliszkek? Magas, egyiptomi eredetű emlékművek, amelyeket gyakran a Nap isten tiszteletére emeltek! Ezt az obeliszket Obelisco Macuteónak hívják, és jóval a Pantheon építése után, 1711-ben került ide. A márvány medencét négy delfin díszíti, amelyek a központi szerkezetet tartják, és több felújítás után, melyek közül az utolsó 2017-ben volt, a szökőkút visszanyerte eredeti ragyogását. Készen álltok belépni az ókori Róma legelbűvölőbb templomába? Közeledjetek a bejárathoz, és készüljetek elmerülni a Pantheon, az összes isten temploma felfedezésében!

A pronaosz: a Pantheon monumentális portikusza

Üdvözöljük a Pantheon csodálatos portikuszánál! Álljunk meg a nagy templom bejárata előtt: ezt nevezik pronóinak, és olyan, mint egy óriási portikusz. Több mint 30 méter széles és 15 méter mély. Tizenhat hatalmas oszlop van elrendezve három sorban, amelyek támasztják. Minden oszlop gránitból készült, egy nagyon kemény és nehéz kőből. Tudják, mennyit nyom mindegyik? Körülbelül 60 tonnát! Az első nyolc alkotja a főhomlokzatot, míg a többi oldalt van elrendezve. Minden oszlop majdnem 12 méter magas, és nagyon fontos szerepük van: megtartani a portikusz tetőjét és tekintélyes, monumentális megjelenést adni a Pantheonnak. Most nézzenek fel: közvetlenül az oszlopok fölött van egy nagy kőháromszög, amit timpanonnak hívnak. Egykor a timpanon tetején egy bronz sas volt látható, amely Jupiter isten szimbóluma volt. Lassan leeresztve a tekintetét, olvashatják az ősi feliratot, amely Marcus Agrippára emlékeztet, aki először építtetett itt templomot több mint kétezer évvel ezelőtt!

A Pantheon kupolája

Emeld fel a tekinteted, kis felfedező! A Pantheon kupolája az egyik legnagyobb és legrégebbi, amit valaha építettek. Átmérője több mint 43 méter: olyan, mintha egy óriási gömb tökéletesen elférne ebben a térben. Hogyan sikerült a rómaiaknak megépíteniük? Zseniális és nagyon kifinomult technikát alkalmaztak. Minél feljebb haladunk, annál könnyebbek az anyagok. Alul nehéz kő található, míg felül könnyű, szivacsszerű vulkáni követ, pomezát használtak. Nézd meg a kazettás díszítéseket: ezek a négyzet alakú formák nem csak dekoratívak, hanem hozzájárulnak ahhoz, hogy a szerkezet könnyebb és stabilabb legyen. A kupola közepén észreveheted az "oculus"-t, egy 9 méter széles kerek nyílást, amely beengedi a fényt (és az esőt is!). Igen, jól hallottad: az "oculus" mindig nyitva van! De ne aggódj: a padlóban van egy vízelvezető rendszer, ami összegyűjti az esővizet és megakadályozza az elárasztást. Eközben a fentről beáramló fény a nap folyamán mozog, a templom különböző részeit világítva meg, mint egy óriási természetes napóra.

A Pantheon szentélye és az oltár

Most éppen a Pantheon ablakfülkéje előtt állunk, amely az egyik legjelentősebb elem a Pantheon keresztény templommá történő átalakulásának megértéséhez. Ez egy ívelt fal közvetlenül az oltár mögött. Amikor Hadrianus császár megépítette a Pantheont, ez a rész még nem létezett. Később, a VII. században került hozzáadásra, amikor a templom keresztény templommá vált. A bejárattal szemben elhelyezkedő ablakfülke az egykori császárszobrot váltotta fel, amely valószínűleg egykor ezen a helyen állt. Félköríves formája az eget idézi, és a hívők tekintetét az oltár felé vezeti, amely a keresztény liturgia lelki központja. A dekoráció is nagyon szép: amit ma látunk, azt a 18. században adták hozzá, amikor XI. Kelemen pápa még értékesebbé akarta tenni. Az oltár pedig több mint 1400 éve ennek a szent helynek a szíve. Az oltár elhelyezése sem véletlen: pontosan a bejárat és a kupola nagy nyílása, az oculus között helyezkedik el. Olyan, mintha összeköttetést teremtene a föld és az ég, a földi és az isteni dimenzió között. Az oltár is gazdagon díszített, és színes márványai révén ragyog. Évszázadok óta ez a helyszín ünnepélyes szertartásoknak ad otthont: koronázások, esküvők, állami temetések zajlottak itt. És még ma is, minden vasárnap, misét tartanak.

Raffaello Sanzio sírja

Megérkeztünk egy nagyon fontos sírhoz: ez Raffaello Sanzio sírja, aki a reneszánsz egyik legismertebb festője. 1520-ban hunyt el, mindössze 37 évesen, de már akkor is csodálatos műveket hagyott a világra. Halálakor nagyon sokan szomorkodtak, még a pápa is. Raffaello azt kívánta, hogy itt, ezen a szent helyen temessék el, és kívánságát tiszteletben tartották, hiszen az olasz reneszánsz egyik kiemelkedő személyiségeként tartották számon. Sírkövén egy Pietro Bembo által írt mondat olvasható: „Itt nyugszik Raffaello, kitől a Természet félt, hogy legyőzi őt, és mikor meghalt, félt, hogy vele hal.” Sírja fölött egy kőmellszobor található, mely az ő arcát ábrázolja. Mellette nyugszik eljegyzett menyasszonya, Maria Bibbiena is, és valószínűleg néhány hű tanítványa is.

Vittorio Emanuele II sírja

Most nézzünk meg egy másik nagyon fontos sírt. Itt nyugszik II. Viktor Emánuel, az egységes Olaszország első királya. Amikor 1878-ban elhunyt, úgy döntöttek, hogy éppen itt, Róma szívében temetik el. A sírjára az van írva: HAZA ATYJA, mert ő volt az egyik főszereplője annak a folyamatnak, amely az összes apró olasz államot egyetlen nemzetté egyesítette. Bár a sír egyszerű, ebben az óriási templomban jelenléte nagyon érzékelhető. Itt az ókori Róma egyesül Olaszország modern történelmével. És valóban, ő nem az egyetlen király, aki itt van eltemetve: a családja más tagjai is ebben a különleges helyen pihennek.

Umberto I sírja

Apja, Viktorio Emanuele II sírja mellett találjuk Umberto I sírját is, aki Olaszország második királya volt. Nehéz időszakban uralkodott, tele változásokkal. Néhányan "a Jóságosnak" nevezték, de nem mindenki értett ezzel egyet, mivel uralmát tiltakozások és bonyolult pillanatok is jellemezték. 1900-ban halt meg tragikus módon, Monzában, és itt temették el, hogy folytassák a királyi család hagyományát. A sír elegáns, de egyszerű, a monarchia szimbólumaival díszítve.